Kaname érzi, hogy Yuuki veszélyben van, ezért szeretőjévé tette és védelmet adott neki az esti tagozatból. Egy nap Kaname magához kérette Yuukit, pedig fényés nappal volt. Szeretett volna vele piknikezni. Yuuki mikor oda ért Kaname már várta teával, sütikkel és két puha ülőkével. Kaname csábítóan ránézett a lányra és megkérte, hogy vele ne szégyenlősködjön. Yuuki elindult felé, de megált, úgy érezte nem helyes. Kaname csak annyit mondott erre, hogy még mindig nem tudod hol a helyed? ( beképzelt -_-) A lány engedelmesen le is csüccsent mellé, bár még mindig távolságot tett. Elhatározta, hogy nem fog most bedölni Kaname mézes-mázos szavainak. A fiú egyből rájött mire gondolt és azt mondta ne féljen nem fogja máris lerohanni ( :'D ez poén). Yuuki erre teljesen zavarba jött. Kaname pedig elterelte a figyelmet a nem kérsz egy kis sütit kérdéssel (jobb nem jutott az eszébe most komolyan ^^"). A lány ismét előrángatta a múltjával kapcsolatos dolgokat, a fiú pedig simán leterelte azzal, hogy még nem jött el annak az ideje, hogy elmesélje. Megjelentek a nappalis diákok és érdeklődően figyelték az eseményeket. Odaszólt "Bús képű Kiryu lovagnak, hogy küldje már el őket. ( szegény Zero :( mit kell még kiálnia szerencsétlennek?) Miközben elrohantak a nappalisok Kaname "szép finoman" átkarolta Yuukit és érdeklődött a rosszulléte miatt. Elárulta neki, hogy mostanában nem valami  jól alszik. Kaname erre közelebb hajol és azt kérdezi tán miatta nem jött álom a szemére ( ego -_-). De örül neki, hogy legalább sokat gondol rá (L). Kedvességből még szabadnapot adott az esti tagozatosoknak is,hogy Yuuki tudjon aludni este és ne keljen örködnie (micsoda gentleman). Folytatódott a beszélgetés egészen alkonyatig. Yuuki azonban nem éreszte jól magát. " Olyan ez mint mikor a rég várt jelenet egyetlen pillanat múlva végetér." Beszélgettek még egy ideig, aztán mind a ketten nyugogóra tértek.