Ott álltam és néztem csak őt,
Bámultam fel se tűnt,


Hogy csak futnak a percek a lejtőn.

Egy nyílhegy a szívembe tört,
Úgy égett a tűz, hisz őrizte féltőn.

És szálltam a vágyak után,
Át égen-földön, még tovább,

Hova józan ész már nem kísér.

Csak hajszoltam még,

De nem várt, elment, tönkre tett,
Eltűnt, véget ért.


Lángra gyúlt

 
porba hullt,


Fújja a szél.

Tegnap köddé vált egy álom,
Nincs már hely ami véd.

Lángra gyúlt,
 

vízbe fúlt,


Most merre tovább?


Úgy szállnék, de szívem még visszaránt.


Így búcsú nélkül nem tűnhet el.
Még hallom hogy hív,


Biztos eltévedt, s nem látok messzebb.
De a távolság nem rejtheti el.


Pár lépés a cél,
Még érzem, hogy ő is remél.


De hány tengeren át,
Hány sziklás partnak vitt az ár?
Fejjel a falnak, de sehol egy nyom,


Csak lelkemen a folt.
Még hányszor döntsem el,
Hogy kész,hogy vége, feladom?


Lángra gyúlt,
 

porba hullt,


Fújja a szél.


Tegnap köddé vált egy álom,
Nincs már hely ami véd.


Lángra gyúlt,
 

vízbe fúlt,

Most merre tovább?
Úgy szállnék, de szívem még visszaránt.


Egy pillanatra
Lángra gyúlt, vízbe fúlt,


Most merre tovább?


Úgy szállnék, de szívem még visszaránt.


Bárhogy fékezek
A két kezed még nem hagy,mindig húz.


Lehet képzeletben létezel,
Mégis érzem hogy felém nyúlsz.


Karomba bújsz


Ismét úgy mint volt az rég,

De álmomból ébredek,
Sehol az a kéz.


Lángra gyúlt,
 

porba hullt,


Fújja a szél.

Tegnap köddé vált egy álom,
Nincs már hely ami véd.

Lángra gyúlt,

vízbe fúlt,

Most merre tovább?
Úgy szállnék, de szívem még visszaránt.


Egy nap köddé vált egy álom,
Nincs már hely ami véd.

Lángra gyúlt, vízbe fúlt,
Most merre tovább?


Úgy szállnék, de szívem még visszaránt.


Úgy szállnék, de szívem még visszaránt.