Les Lilas, Párizs egyik külvárosa egy új üdvöskét talált. A vámpírok múzeuma már a nyitás utáni első héten tarolt. Tulajdonosa Jacques Sirgent, tanár, aki azóta vonzódik a sötétség szelleméhez, hogy hétéves korában egyik rokona elvitte Murnau Nosferatu című filmjére.

Itt nagyon sok érdekes holmi, képek, legendák, filmek, kazetták, videók, írások , inteaktív dolgok találhatók amik lekötik az embereket. Leginkább a fiatalságot érinti meg a dolog és inkább ők járkálnak ide. Az is kiderült, hogy a múzeum egyben egy éttermet is üzemeltet, ahol a tulaj esténként beszélgetni szokott pár vendégével a vámpírokról.

Interjú az igazgatóval:

(másolt szöveg)

Talpig feketében, Bram Stoker Drakulájának egy példányával érkezik a találkozóra, hogy személyesen kísérjen a külvárosi sikátorból nyíló, eldugott múzeumába. A kiállítás saját, Jules David utcai lakásában látható, Párizsban. A hateurós belépőért kétórás idegenvezetés dukál, a törzsvendégek péntek és szombat esténként filmvetítéssel egybekötött teázgatás közben elemezhetik Christopher Lee játékát és a halálon túli lét rejtelmeit.

*

Magyar Narancs: Honnan a vérszipolyok iránti vonzódás?

Jacques Sirgent: Tízévesen belógtam Terence Fisher Drakulájára. Azzal nyugtatgattam magam, hogy ha vámpírok léteznek, vámpírtalanítani is lehet valahogy. Atyám líceumigazgató volt. Egyedül bóklásztam a folyosókon: a gimi volt az én Borgói-szorosom. Megtanultam nem félni. Ma már a valóságtól kell rettegni, nem a képzelet szüleményeitől. Azóta tartom magam a "ha nyugodt a lelkiismereted, elkerül a sátán" elvhez. Ha elegendő karónk van a vámpírok ellen, nem árthatnak.

MN: A nyugodt lelkiismeret és a hegyes karó elég lenne a boldoguláshoz?

JS: Pont ezért szimpatikusabb a túlvilági lét. Én már ötszáz éve halott vagyok.

MN: Honnan származik a múzeum ötlete?

JS: Ez év március harmadikán, az ír nagykövet jelenlétében került sor az avatóra, valójában csak április végén nyitottunk. Politikai-gazdasági okai vannak passziómnak. A civil élet gazdasági vámpírjai az igazi kortárs vámpírok. Elegem van abból, hogy manapság alig beszélnek róluk. Hát bezártam őket egy múzeumba. Remélem, segíthetek az embereknek azzal, hogy megmutatom: a mai vámpírok veszélyesebbek a letűnt érák vérszopóinál.

MN: Mennyi idő telt el a koncepció és a nyitás között?

JS: Tizenöt nap. Rendkívül meglepődtem, hogy egyetlen múzeum sincs a világon, amely százszázalékosan a vámpírról szólna. Így hát megnyitottam az elsőt.

MN: Érdekel ez valakit?

JS: Főleg a külföldieket.

MN: És a franciák?

JS: Nagy részük nő. Nem kedvelik a vámpírokat, inkább történeteket mesélek nekik. A vámpír éjszaka, alvó nőkre támad, nincs benne semmi szeduktív. Akkor meg miért nyűgözi le a nőket? Ilyenkor én tanulok valamit. A vámpírt egzotikumnak tekintik.

MN: Miért, nem az?

JS: Számomra nem kívülálló, hanem a világ része. Mindenütt jelen van, a legendákban, a mítoszokban. Sokan telefonálnak, hogy miről is szól ez a múzeum. Nos, nyugalom, nem öltözöm vámpírkosztümbe gyerekeket rémisztgetni! Vannak, akik semmit sem tudnak a dolog hátteréről, itt találkoznak először vámpírral, gyakran visszajárnak. Pedig az elején fogalmuk sincs a vámpírmítosz komplexitásáról.

MN: A legtöbb halandónak Drakula gróf jut eszébe, ha meghallja, hogy vámpír. Látogatói a moziból esnek be?

JS: Ezzel fejezem be az idegenvezetést. A történelmi gyökerekre helyezem a hangsúlyt: demonológia, boszorkányégetés, eretneküldözés. Csak ezután jöhet a vampirológia.

MN: Mindent gyűjt, aminek köze van a vérszívókhoz?

JS: Könyvet, filmplakátot, társasjátékot, a VHS megjelenése óta filmeket és már öt éve DVD-t, 420 filmem van a kezdetektől Jean Rollinen át egészen a mexikói csemegékig.

MN: A múzeum falain kívül mivel foglalkozik?

JS: Angol-francia tanár voltam.

MN: "Soha nem iszom bort" - mondja Lugosi Béla a Drakulában. Mi a menü, ha megéhezik-megszomjazik a vendég?

JS: Szavojai fondüt vagy chili con carnét ajánlok. A fondüt fehérborral kínálom, a chili mellé vöröset ajánlok. Vagy a Báthori grófnő koktélt.

MN: Nekünk igazán elárulhatja, miből is áll ez a szomjoltó.

JS: Tequila, gin, feketeribizli-likőr, citromlé.

MN: Párizsban már létezik Drakula étterem. Magam is jártam ott pár éve. Nem szívja el a vendégeit?

JS: A Drakula éttermet komoly kulturális találkozóhelynek szánták, aztán a tulajdonos a kereskedelmi-"gótikus" aspektus mellett döntött. Ez nem működött, és pont két évvel ezelőtt kénytelen volt végleg lehúzni a rolót. Bizarr, hogy amerre maga jár, ez történik, még jó, hogy nem vagyok babonás.

MN: Van kedvenc tárgya, ereklyéje?

JS: Bram Stoker Drakulájának első francia kiadása. Apropó, Stoker, nemrég megtaláltam Vlad Tepes sírját a Pére Lachaise temetőben.

MN: A Karóbahúzót nem Bukarest határában koncolták fel 1476-ban?

JS: Elárulták és levágták a fejét, amit Konstantinápolyba szállítottak karóra tűzve a szultánnak. Talán a saját emberei mészárolták le, mert töröknek nézték. A tizenkilencedik század végén francia sátánhívők olvasták a Stoker-könyvet, és ráébredtek, hogy Drakula, a vámpír valójában a vérivó Vlad Tepes. Példakép nélküli fanatikus nem létezhet. Elmentek és megkeresték a snagovi sírt - ezért nem találtak ott semmit később a románok -, és a párizsi temetőbe hozták. Egyelőre nem akarok erről beszélni, de komoly bizonyítékokat találtunk. Jöjjön vissza Halloweenkor, a vámpíresküvő után beszámolok a legújabb kutatási eredményekről.