1. fejezet - Mint a testv�rem
Boldogan hever�sztem az �gyamon. Ma volt az utols� tan�t�s a suliban, �s holnapt�l nem kell kor�n kelnem. Egy ideig nem kell az ideges�t�, vis�toz� l�nyokat visszatartanom, nem kell j�r�r�zn�m, ahelyett, hogy aludn�k, �s ami a legjobb, nem kell tanulni �s leck�t �rni. Valahogy ez a dolog nem �ll k�zel a sz�vemhez. Yori m�r kezdett is csomagolni, mert holnap hazamegy a csal�dj�hoz.

-�s van m�r terved, hogy mit csin�lsz a sz�netben? – k�rdeztem.

-M�g nincs. Val�sz�n�leg anyu�k terveztek valami j� hossz� csal�di t�r�t. – mondta mosolyogva. – J� lesz �jra l�tni �ket.

Arc�r�l sug�rzott a boldogs�g. Irigylem �t, hogy van anyuk�ja �s apuk�ja, na meg a nagy csal�d. Hab�r az Igazgat� �r nagyon kedves, �s mindig j�l b�nt velem, m�gis hi�nyzik az igazi csal�dom. Mindig is k�v�ncsi voltam, hogy vajon milyenek voltak, �s hogy volt e testv�rem. Ezekre tal�n soha nem kapok v�laszt.

-�s te mit fogsz csin�lni a ny�ron? – z�kkentett ki gondolataimb�l Yori.

-Nem tudom. Val�sz�n�leg unatkozok majd... – mondtam cs�ggedten.

-Meg�g�rem, hogy valamikor megl�togatlak. Persze majd hetente felh�vlak, hogy mi �js�g veled. Rendben?

-Rendben. – mondtam nagy mosollyal. – Nemsok�ra mennem kell j�r�r�zni. Az �v utols� j�r�rz�se!

H�trad�ltem az �gyon �s elkezdtem b�mulni a plafont. Olyan j�, hogy nincs suli! Lusta voltam felkelni, de m�gis musz�j volt. Lassan baktattam le a l�pcs�n, majd kil�ptem. Odakint nagyon kellemes id� volt. A sz�l csak enyh�n f�jt fel�m egy kis langyos leveg�t. N�ha-n�ha picit belekapott a hajamba. Amikor j�r�r�zni indultam, megl�ttam n�h�ny nappalis l�nyt, akik kint s�t�lgattak. Gyorsan felvettem karszalagom �s odaszaladtam hozz�juk.

-Mi a nevetek �s melyik oszt�lyba j�rtok? – k�rdeztem a szok�sos mond�k�m.

-Nyugi prefektus! A bar�tn�m elvesztette az egyik f�lbeval�j�t, �s azt szeretn�nk megtal�lni. – mondta az egyik l�ny.

-Ezt hamarabb is mondhatt�tok volna. – mondtam kiss� idegesen. – Menjetek vissza a h�l�k�rleti szob�tokba, majd �n megkeresem �s elviszem nektek.

B�lintottak egyet, majd visszamentek a pavilonunkba. �n pedig elkezdtem keresni az elveszett f�lbeval�t. Egy ideig n�zegettem a f�ldet, majd nem is olyan sok� megtal�ltam. S�hajtottam egyet, majd visszavittem a tulajdonos�nak, aki h�l�san mosolygott.

-Nagyon k�sz�n�m prefektus! Ha nem tal�ltad volna meg, a sz�leim nagyon d�h�sek lettek volna. – mondta megk�nnyebb�lten a l�ny.

-Nincs mit. – mosolyodtam el �n is �s �tnak indultam.

A folyos�n s�t�lgattam, amikor szembe j�tt velem Zero. Arca megviselt volt.

-Zero, j�l vagy? – k�rdeztem agg�dva.

-Voltam m�r jobban is... – er�ltetett egy halv�ny mosolyt arc�ra. Nagyon szenvedhetett, mert nem szokott mosolyogni.

-Mikor itt�l utolj�ra v�rt? – k�rdeztem. M�r nem is eml�keztem, hogy mikor ivott v�remb�l utolj�ra. Val�sz�n�leg m�sf�l hete.

-Nem tudom. R�gen...

-Eddig v�rtablett�n �lt�l? – lep�dtem meg. Megsim�tottam arc�t �s megfogtam kez�t, �s h�zni kezdtem a szob�ja fel�. Le�lt�nk az �gy�ra egym�ssal szemben. Levettem zak�mat �s a szem�be n�ztem, majd k�zel hajolt a nyakamhoz. �reztem meleg lehelet�t, fogait, ahogy hozz��rtek b�r�mh�z. Szorosan �t�leltem Zero-t, hogy el ne d�ljek. Lassan sz�vni kezdte v�rem, majd miut�n v�gzett, elfordult t�lem.

-Sajn�lom...

-Mit? – k�rdeztem.

-H�t ezt.

-Mi�rt sajn�lod? Egy�tt v�lasztottuk ezt az utat. – �jra megsim�tottam az arc�t.

K�l�n�sen n�zett r�m. M�g soha nem n�zett r�m �gy. Megint k�zeledni kezdett, m�r azt hittem, hogy megint inni akar a v�remb�l, de t�vedtem. Gyeng�den megcs�kolt. Ajkai alig �rtek az eny�imhez. Meglep�dve n�ztem r�.

-Ne haragudj... Nem kellett volna. – mondta Zero �s fell�t az �gyr�l, majd az ablakhoz l�pett.

Nem sz�ltam semmit. Tett�n gondolkodtam. Vajon mi�rt tette? Fel�m fordult �s r�m n�zett.

-Nem tudok kiigazodni az �rz�seimen. Furcs�n �rzek ir�ntad. Miattad nem adtam fel id�ig, mert itt vagy nekem.

-Zero...

-Tudom, hogy hogyan �rzel Kuran ir�nt. L�tom rajtad... �s tudom is.

-Zero... olyan vagy nekem... mint a testv�rem. – mondtam �szint�n �s komolyan. – Kaname-senpai ir�nt... nem tudom, hogy mit �rzek. H�l�val tartozom neki, hogy 10 �ve megmentette az �letem.

Zero nem mondott semmit, csak komolyan n�zett r�m. Sosem hittem, hogy jelentek sz�m�ra valamit is. Szavai nagyon j�l estek. Odal�ptem hozz� �s meg�leltem. Nem mondott semmit, csak viszont �lelt. Miut�n elengedett, elindultam az ajt� fel�, de m�g az ajt�b�l megsz�laltam.

-J� �jt, Zero!

Miut�n becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, �jra kimentem, hogy megn�zzem, minden rendben van e odakint. A Hold Pavilont�l nem messze lehettem, amikor Kaname j�tt velem szembe. Kedvesen mosolygott r�m, mint mindig.

-J� est�t Kaname-senpai!

-J� est�t Yuuki! – mondta mosolyogva.

-Mi j�ratban erre? – k�rdeztem.

-Hozz�d indultam.

-Igen? �s mi�rt? – k�rdeztem meglepetten.

-Arra gondoltam, hogy n�h�ny hetet egy�tt t�lthetn�nk a r�gi id�k eml�k�re. Lenne kedved hozz�?

Hirtelen meg sem tudtam sz�lalni. P�r hetet egy�tt t�lteni Kaname-vel...

-H�t... rendben.

-Akkor holnap reggel m�r indulhatn�nk is. �gy gondoltam, hogy n�lunk t�lthetn�nk az id�t. Persze m�st is csin�lhatunk, nem csak a h�zban kell �cs�r�gn�nk. – mondta Kaname

-Megyek �s becsomagolok. – mosolyodtam el.

-Rendben, reggel �rted megyek. – mondta mosolyogva Kaname is.

Miut�n elv�ltunk, m�r mentem is a szob�mba, hogy �sszepakoljak. El�vettem a b�r�nd�m �s odas�t�ltam a szekr�nyhez. Kiss� cs�ggedtem vettem tudom�sul, hogy nincs egy norm�lis g�nc�m sem. M�rmint �n im�dom az �sszeset, de nem tudom, hogy hogyan n�znek ki rajtam.

-Te is elm�sz? – k�rdezte Yori, aki az �gy�n �ld�g�lt �s olvasott.

-Kaname-senpai most h�vott el p�r h�tre hozz�.

-Komolyan, �s mi�rt?

-Hogy egy�tt t�lts�nk egy kis id�t. R�gen voltunk egy�tt. – mondtam. Yori furcs�n n�zett r�m. – M�rmint nem �gy, csak kiskoromban rengeteget volt velem.

-�rtem. – mosolyodott el Yori.

-Most min mosolyogsz?

-Rajtad. Tudod, szerintem nem csak ez az egyetlen oka, hogy elh�vott...

-Jaj, ne kezd m�r te is! K�ztem �s Kaname k�zt nincs semmi, csak... – nem tudom, mi van k�zt�nk.

-Csak mi? – k�rdezte �rd�gi mosollyal Yori.

-Semmi! – mondtam idegesen �s elkezdtem bepakolni a b�r�nd�mbe.

M�snap kor�n keltem, ami t�lem el�g szokatlan. Egy barn�s szokny�t �s egy feh�r fels�t vettem fel, aminek az ujja a k�ny�k�mig �rt. Nem tudtam mit csin�lni, �gy elkezdtem olvasni. Nem sokkal k�s�bb Yori is fel�bredt.

-Mmm... Yuuki... te m�r �bren vagy? – k�rdezte k�m�s fejjel Yori.

-Igen. Nem tudtam aludni.

-�rtem. – mondta, majd megd�rzs�lte a szem�t. – Mi�ta vagy fent?

-�gy k�t �r�ja.

Nem mondott semmit, csak felkelt, �s fel�lt�z�tt. �ppen, hogy elk�sz�lt, m�r kopogtak. Odas�t�ltam az ajt�hoz �s kinyitottam. Kaname �llt az ajt�ban.

-J� reggelt Kaname-senpai!

-Neked is! – mondta kedvesen. Nagyon j�l n�zett ki, hab�r mindig j�l n�z ki. Egy vajsz�n� nadr�g volt rajta �s egy fekete ing. – Indulhatunk?

-Persze. – mondtam �s megfogtam a b�r�nd�m.

-Majd �n viszem. – mondta Kaname �s elvette a b�r�nd�m. Pont �gy vette el, hogy kez�nk �ssze�rt. Abban a pillanatban elpirultam, Yori meg csak mosolygott.

-Hamarosan tal�lkozunk! – mondtam �s m�g utolj�ra meg�leltem bar�tn�met.

-Viszl�t Yori-chan. – k�sz�nt el Kaname is.

Egy aut� �llt az Akad�mia kapuj�ban. A sof�r elvette Kaname-t�l a b�r�nd�m �s berakta az aut� csomagtart�j�ba. A sof�r kinyitotta az aut� ajtaj�t �s be�lt�nk. Bel�l m�g nagyobbnak t�nt, mint k�v�lr�l. Kaname mellettem �lt. Eszembe jutott, amit Zero �s Yori mondott: „Tudom, hogy hogyan �rzel Kuran ir�nt.” „Szerintem nem csak ez az egyetlen oka, hogy elh�vott.” Honnan veszik, hogy van k�zt�nk valami?

Ahogy meg�rkezt�nk egy gy�ny�r� kast�ly tornyosult felett�nk. A kast�ly k�r�l volt egy csodasz�p kert, hatalmas f�k. ’Ha ilyen sz�p k�v�lr�l, akkor milyen lehet bel�lr�l?’ – tettem fel magamban a k�rd�st. Ahogy bel�pt�nk, az �llam r�gt�n leesett. Az emeletre k�t oldalr�l is fel lehetett menni. A l�pcs� alatti r�sz hasonl� volt, mint a Hold Pavilonban, hab�r itt nem volt �ra.

-H��... – sz�laltam meg.

Kaname csak mosolygott. Felment�nk a l�pcs�n. Az emeleten sok ajt� volt. Gondolom mindegyik egy-egy szob�ba vezetett. Kaname az egyik szob�ba ment, �n pedig ut�na mentem. A szoba gy�ny�r� volt. A b�torokon sz�p faragott mint�k voltak. A szob�ban volt k�t szekr�ny, egy f�s�lk�d� asztal, egy �r�asztal, �s egy hatalmas baldachinos �gy.

-�gy gondoltam, hogy ez a szoba tetszeni fog. – mondta Kaname.

-Az nem kifejez�s. – mondtam leny�g�z�tten.

Az ablakhoz l�ptem �s kin�ztem. Csodasz�p kil�t�s ny�lt kifel�. Kaname mell�m l�pett.

-Nyugodtam kicsomagolhatsz. Ha k�szen vagy, gyere le �s k�rbevezetlek. De ha �hes vagy, ehet�nk el�bb.

-Ez j� �tlet! – mondtam ki hangosan. Gyorsan a sz�mhoz kaptam a kezem �s teljesen elpirultam.

-Rendben, akkor el�bb reggeliz�nk. – mondta mosolyogva Kaname.

Miel�tt elment volna, az arcomra nyomott egy puszit, majd kil�pett az ajt�n. M�g jobban elpirultam. Elkezdtem kicsomagolni. El�g kev�s ruh�t hoztam, m�g az egyik szekr�nyt sem t�lt�ttem be. Ahogy v�geztem, farkas�hesen mentem le a f�ldszintre.

Kaname m�r odalent v�rt r�m. Mosolyogva figyelte minden l�p�sem, amit�l a sz�vem hevesen dobogott. Tekintet�t�l zavarba j�ttem �s kiss� elpirultam.

-Gyors volt�l. – mondta Kaname.

Az �tkez�be indultunk. Ahogy oda�rt�nk, majdnem dobtam egy h�tast. Az �tkez�ben volt egy hatalmas asztal, megy k�r�l rengeteg sz�k volt. Az asztal elej�n k�t szem�lyre meg volt ter�tve �s az �teleket is felszolg�lt�k m�r. Kaname az egyik sz�khez s�t�lt �s kih�zta.

-Foglalj helyet. – mondta �s udvariasan al�m tolta a sz�ket.

-K�sz�n�m. – mosolyodtam el.

Velem szemben �lt le, �s megint engem kezdett el n�zni. Nem mertem viszonozni pillant�sait. V�g�l elkezdt�nk enni. Nagyon finom volt minden.

-Miut�n k�rbevezettelek, kimehet�nk s�t�lni, ha van kedved. – mondta Kaname.

-Remek �tlet. – mosolyogtam. – Gy�ny�r� ez a kast�ly!

-K�sz�n�m.

Amint v�gezt�nk az ev�ssel, elindultunk k�rben�zni. M�g nagyobbnak t�nt a kast�ly, mialatt Kaname k�rbevezetett. Minden szob�ba ben�ztem. Minden szoba b�tor�nak farag�sai egyediek voltak, mert a mint�k szob�nk�nt v�ltoztak. V�g�l el�rt�nk az irod�ba. K�r�lbel�l olyan nagy volt, mint az �n szob�m. Rengeteg k�nyvespolc volt, melyeken sok-sok k�nyv �lldog�lt. Az �r�asztalon volt egy f�nyk�p. Odas�t�ltam �s megn�ztem.

-�k a sz�leim. – mondta Kaname.

Hangj�n hallottam, hogy nagyon hi�nyoznak neki. A k�pen Kaname, az �desanyja �s �desapja volt. Anyuk�ja gy�ny�r� volt. Hossz�, g�nd�r, barna haja, b�borv�r�s szemei �s kedves mosolya volt. Biztos t�le �r�k�lte Kaname a mosoly�t. Apja nagyon hasonl�tott Kaname-ra. Komoly tekintete volt, �m m�gis kedves �s bar�ts�gos. Barna haja volt �s v�r�ses szemei. Kaname a k�pen nagyon aranyosan mosolygott.

-Kedvesek voltak? – k�rdeztem.

-Igen. – szem�ben szomor�s�g t�kr�z�d�tt.

Nem k�rdeztem t�le semmit, csak letettem a k�pet.

-S�t�lunk? – k�rdezte most m�r mosolyogva.

-Persze.

Kiment�nk a kertbe. Gy�ny�r� volt a kert is, mint itt minden. L�tszott, hogy sz�vesen gondozz�k. K�l�nf�le vir�gok n�ttek. �n csak �muldozva n�zel�dtem. Egy k�ves r�szen s�t�lgattunk, amikor v�letlen�l megbotlottam. Miel�tt elestem volna, Kaname elkapott.

-Minden rendben? – k�rdezte.

-I... igen, csak elbotlottam. – mondtam r�kv�r�sen.

-Kiskorodban is sokat elest�l. – mondta Kaname.

-Akkor nagyon �gyetlen voltam.

-Szerintem meg aranyos...

Egyre jobban �s jobban v�r�s�dtem el. Hogy valamivel eltereljem a t�m�t, odarohantam az egyik vir�ghoz, ami nagyon sz�p volt.

-Jaj, de gy�ny�r�! – mondtam �s leguggoltam el�.

Kaname is odaj�tt, �s let�rt egy sz�lat, �s nekem ny�jtotta. Mosolyogva fogadtam el. Egy ideje egym�st n�zt�k, amikor megjelent egy fiatal l�ny. R�vid, sz�k�sbarna haja volt, �s k�k szeme.

-Eln�z�st a zavar�s�rt, de telefonon keresik �nt. – mondta Kaname-nak a l�ny.

-Azonnal megyek, k�sz�n�m. – mondta Kaname. – R�gt�n j�v�k.

-Rendben. – mosolyodtam el.

Olyan kedves. Teljesen elvar�zsol a b�kjaival, a mosoly�val, az eg�sz jelen�vel. Lehet, hogy Yori-nak igaza volt. Lehet, hogy nem csak a r�gi eml�kek miatt h�vott el... Felmentem a szob�mba �s eld�ltem az �gyon. Mivel kicsit �lmos voltam, becsuktam szemeim, hogy alszok egy kicsit. Nem sokkal k�s�bb hallottam, hogy kiny�lik az ajt�. Nem tudom mi�rt, de nem nyitottam ki a szemem. Biztos Kaname az... �reztem, hogy megsim�tja arcom, �s �gy d�nt�ttem, hogy lassan kinyitom szemem. J�l gondoltam, Kaname volt.

-Pihent�l? – k�rdezte.

-Nem... – mosolyodtam el. – Csak �gy eld�ltem.

Kaname le�lt az �gy sz�l�re, �n pedig fel�ltem.

-Eml�kszel, hogy mit mondt�l r�gen, amikor beteg volt�l? – k�rdezte.

-H�t... nem igaz�n.

-Azt, hogy fogjam a kezed mind�r�kk�. M�r b�nom, hogy akkor elmentem.

Ism�t elpirultam. Megint megsim�totta arcom.

-Hoztam neked valamit. – mondta �s el�vett egy kis dobozt.

�rtetlen�l n�ztem r�. A dobozb�l el�vett egy arany kark�t�t, amin n�gy med�l l�gott. K�t sz�v �s k�t r�zsa alak�. Felemelte kezem, majd feltette a kark�t�t. Nagyon sz�p volt.

-K�sz�n�m, de mi�rt kaptam? – k�rdeztem.

-Csak �gy. – n�zett r�m komolyan.

Folyton engem n�z. Sz�vem nagyon hevesen vert, �s leveg�t is alig kaptam. Nem tudom mi�rt, de volt egy olyan �rz�sem, hogy ha nem megyek el a k�zel�b�l, a sz�vem ki fog ugrani a hely�r�l. Fel�lltam �s odas�t�ltam az ablakhoz. Nem mondtunk semmit egym�snak.

-Most hagylak egy picit pihenni. – mondta hossz� csend ut�n.

Hallottam l�pteit �s azt hittem, hogy kiment. Megfordultam �s vele tal�ltam magam szembe. A homlokomra nyomott egy puszit, elmosolyodott, majd kiment. �gy �reztem, hogy ahol ajkai homlokomhoz �rtek, �g. Nem �rtettem, hogy mi�rt �rzek �gy...

M�r p�r napja itt voltam. Nagyon j�l �reztem magam, m�gis voltak olyan pillanatok, amikor nem b�rtam Kaname k�zel�ben lenni, mert folyton elpirultam. Am�gy is minden b�kj�t�l elpirultam, amin � csak mosolygott. Lehet, hogy direkt csin�lja? Nem tudom...

Este f�l� j�rt m�r az id�. A szob�mban voltam �s olvasgattam. Kaname most nem volt itt, mert el kellett mennie p�r dolgot elint�zni. Kicsit unatkoztam n�lk�le. Fel�lltam �s kimentem a folyos�ra s�t�lgatni. A szob�ja ajtaja el�tt haladtam el. Elfogott egy olyan �rz�s, hogy menjek be. Az eszem azt s�gta, hogy nem illik m�s szob�j�ban lenni, �gy, hogy aki a szoba, az nem is tud r�la, a sz�vem meg azt suttogta, hogy menjek be. V�g�l a sz�vemre hallgattam �s bel�ptem. Odabent mindennek olyan Kaname-s illata volt. Az asztal�hoz s�t�ltam. Rengeteg pap�r hevert ott, egym�s hegy�n-h�t�n. Megl�ttam egy lemezj�tsz�t. �gy gondoltam, hogy meghallgatom, hogy mi van bent. �rdekes zen�nek t�nt. Elfogott a v�gy, hogy t�ncolja, �s �gy is tettem. Egy kellemes hangulat� zen�re kezdtem el t�ncolni, csak �gy egymagam. Nem tudom, hogy mi �t�tt bel�m. Megl�ttam Kaname egyik kab�tj�t az �gyon, felvettem �s csak t�ncoltam, mintha � lenne ott. M�r j� ideje t�ncoltam, amikor �szrevettem �t. Kaname a kiss� nyitott ajt�ban �llt �s engem figyelt. Teljesen elpirultam. Odal�ptem a lemezj�tsz�hoz �s kikapcsoltam.

-Ne haragudj... Nem kellett volna turk�lnom a dolgaid k�zt... – mondtam pirulva.

� nem mondott semmit, csak engem n�zett. �gy gondoltam, hogy jobb lesz, ha elmegyek. M�r �ppen elhaladtam volna mellette, de � gyeng�den megfogta a csukl�m �s meg�ll�tott.

-Mi�rt m�sz el? – k�rdezte kedvesen. Nem mondtam semmit, annyira zavarban voltam. – Nagyon j�l t�ncolt�l.

Egyre jobban zakatolt a sz�vem. Megfogta a derekam �s mag�hoz h�zott.

-Ahelyett, hogy valamivel t�ncoln�l, t�ncolhatsz velem is. – mosolyodott el. – Na, mit mondasz?

-�n... – nem tudtam kiny�gni, hogy rendben, de gondolom tudta, hogy mit szeretn�k mondani.

Szemembe n�zett gy�ny�r� b�bor szemeivel, �s zene n�lk�l kezdt�nk el t�ncolni. Kezem kiss� remegett, annyira zavarban voltam.

-Mi�rt vagy zavarban? – k�rdezte. – Miattam?

Meg sem b�rtam sz�lalni, csak b�lintottam. Kaname ism�t elmosolyodott. Nem b�rtam tov�bb, meg�lltam. A kedves szavai, mosolya, illata, tekintete teljesen megbabon�zott. V�r�s arcommal m�g r�n�ztem, majd kirohantam a szob�b�l. �gy �reztem, hogy k�zels�g�t�l megfulladok. Ahogy be�rtem a szob�mba, led�ltem az �gyra. ’Az eszemre kellett volna hallgatnom! Tot�l idi�t�t csin�ltam magamb�l!’ – mondogattam magamban. Ny�zsg� gondolataimt�l v�g�l elaludtam.

Amikor fel�bredtem, m�g s�t�t volt. Szomjas voltam, �gy felkeltem �s kimentem a konyh�ba egy kis v�z�rt. Kaname szob�j�nak ajtaja alatt kisz�r�d�tt a f�ny. ’Biztosan dolgozik...’ – gondoltam magamban. Halkan l�pkedtem le a l�pcs�n, egyenesen a konyh�ig. Felkapcsoltam a villanyt �s a szekr�nyhez s�t�ltam egy poh�r�rt, �m az el�g magasan volt, �s nem �rtem el. Hirtelen egy hosszabb k�z levett nekem egy poharat. H�trapillantottam �s megl�ttam Kaname-t.

-K�sz�n�m... – mondtam halkan.

Engedtem egy kis vizet �s megittam. Miut�n letettem a poharat, �reztem, hogy Kaname h�tulr�l �t�leli a derekam.

-Mi�rt menek�lsz el�lem az elm�lt napban? – k�rdezte. – Tettem valami rosszat?

-Nem, dehogy is. – mondtam �s elkezdtem remegni.

-Te remegsz... Minden rendben?

-Igen...

Kaname elengedett �s maga fel� ford�tott. Most fogtam fel, hogy �n teljesen beleszerettem Kaname-be. Nem mertem r�n�zni, mert szemembe k�nnyek gy�ltek. �m � m�gis felemelte tekintetem.

-Mi a baj?

-Csak az, amit velem teszel! A kedvess�ged, a b�kjaid, minden, amit teszel... – szememb�l lefolyt egy k�nnycsepp.

-Nem �rtelek...

-El�rted, hogy teljesen bel�d szeressek, �s ez... ez az �rz�s...

Szorosan mag�hoz �lelt. Annyira meglep�dtem, de csak viszonoztam.

-Szeretlek. – suttogta a f�lembe. – Jobban, mint b�rmit vagy b�rkit.

Hirtelen elengedtem �s megint el akartam menni, de � finoman a falhoz szor�tott, �s gyeng�den megcs�kolt. Mindig is erre v�rtam. Miut�n elv�ltak ajkaink, komolyan a szemeimbe n�zett.

-Van m�s oka is, hogy elhoztalak ide. Nem csak az, hogy velem l�gy, mint r�gen. Az�rt is szerettem volna, hogy elj�jj, mert be akartam neked vallani, hogy szerelmes vagyok bel�d. Olyan vagy nekem, mint egy ritka r�zsa, melyre vigy�zni akarok. nagyon r�g�ta szerettem volna neked azt mondani, hogy szeretlek, de most v�gre megtehetem.

Ism�t k�zel hajolt hozz�m �s megcs�kolt. Annyira boldog voltam, hogy viszonoztam cs�kjait �s �t�leltem. Az a fojtogat� �rz�s, amely azt suttogta, hogy csak j�tszik velem, m�r elm�lt. Boldogan �leltem �t, miut�n elv�ltak ajkaink.

-�n is nagyon szeretlek! – mondtam �s szorosan �lelt�k egym�st.

The End