MIND�R�KK� VELED
St�tusz: K�sz | Hossz:5 fejezet

1. fejezet: Az �j di�k
Kicsit �lmosan keltem fel. A reggelin�l is majdnem visszaaludtam, de Yori nem hagyott. Ahogy v�gezt�nk, m�r indultam is a reggeli teremcser�hez. Valahogy most �gy t�nt, hogy t�bb Nappalis l�ny v�rja im�dottj�t, mint �ltal�ban. N�ha komolyan nem �rtem �ket, hogy hogy b�rnak reggel felkelni �s itt tolongani, csak az�rt, hogy l�thass�k az Estiseket. �ket viszont nagyon sajn�ltam, mert ki kell b�rniuk ezt a sok hisztis lib�t... �ppen egy sereg l�nyt pr�b�ltam visszatartani, amikor megjelent Yori.

-Ap�d azt �zenik hogy miut�n v�ge van a sulinak, t�ged �s Zero-t v�r az irod�j�ban.

-�rtem. Azt nem mondta, hogy mi�rt?

-Nem. A teremben tal�lkozunk. – mondta Yori, majd elindult.

-Rendben. – hirtelen az egyik l�ny durv�n ell�k�tt, amit�l a f�ldre ker�ltem, pont Kaname el�. Felpattantam tiszta v�r�s fejjel.

-Minden rendben Yuuki? – k�rdezte Kaname.

-Igen, persze. Most mennem kell... – gyorsan rohantam el egy kicsit messzebb t�le. Mostan�ban ak�rh�nyszor a k�zelembe j�n, mindig elpirulok. J�, tudom, hogy eddig is ez volt, de most sokkal jobban. Ak�rh�nyszor a gy�ny�r� szemeibe n�zek, mintha megbabon�ztak volna, elkezdek �ssze-vissza besz�lni �s mint egy bolond, �gy viselkedem.

-Yuuki! – hallottam meg Yori hangj�t.

�pp egy �r�k k�zti sz�netben �lt�nk, amikor Kaname-r�l �lmodoztam, mik�zben Yori mes�lt valamit.

-Itt vagy? – k�rdezte Yori.

-Persze... csak elkalandoztam. – mondtam zavaromban.

-Csak nem a „Te h�s�dr�l”? – hallottam meg Zero g�nyos megjegyz�s�t. – Mostan�ban csak r�la �lmodozol. Ez n�lad a „Kanametisz”?

-Jaj Zero, sz�llj m�r le r�lam! – mondtam d�h�sen. – Ha tudni akarod, csak elbambultam.

-�s k�zben Kuran-r�l �lmodozt�l... – mondta Zero, amivel egyre jobban felh�zott.

-Gondolj amit akarsz, de �n akkor is csak elbambultam, �s nem Kaname-ra gondoltam. – mondtam m�r szinte forrva a d�ht�l. Ezt ut�ltam a legjobban Zero-ban: mindig g�nyol�dik.

-Ahogy akarod, de meg van a saj�t v�lem�nyem.

Ekkor durrant el az agyam. D�h�sen fel�lltam �s m�rges tekintettel n�ztem Zero-ra.

-Olyan h�lye vagy! – �s elmentem.

�lland�an cukkol valamivel. Tudja, hogy amikor ezt csin�lja, akkor mindig begurulok. De az viszont t�ny, hogy volt valami igazs�g abban, amit mondott. T�nyleg sokat gondolok Kaname-ra. De v�g�l is ezek a saj�t �rz�seim, �s ezekhez Zero-nak nincs semmi k�ze! Ezzel a gondolattal mentem vissza a terembe.

V�g�l sikeresen v�ge lett ennek a napnak is. M�rmint az iskolai r�sz�nek. A d�lut�ni �r�k ut�n Zero-val egy�tt bementem az Igazgat� �rhoz. Nagyon k�v�ncsi voltam, hogy mit akarhat mondani. Kurosu Igazgat� a sz�k�ben �ld�g�lt �s pap�rokat rendezgetett, amikor bel�pt�nk. Egy hatalmas mosollyal fogadott minket.

-Dr�ga gyermekeim! Mi sz�l hozott titeket? – k�rdezte meglep�dve.

-H�vatt�l minket. �ll�t�lag mondani akarsz valamit. – mondtam.

-Ja igen! – Csak k�z�lni szerettem volna veletek, hogy egy �j di�k �rkezik az Akad�mi�ra. Szeretn�lek megk�rni titeket, hogy mutass�tok meg neki az iskol�t.

-�s Nappalis vagy Estis di�k lesz? – tette fel a k�rd�st Zero.

-Estis. – jelentette ki Kurosu igazgat�.

-Yuuki, te k�s�rgeted. – mondta Zero �s indult az ajt� fel�.

-De... de mi�rt �n? A m�ltkor is �n k�s�rgettem az egyik Nappalis di�kot!

-Mert nekem most nincs kedvem. Am�g k�rbevezeted, �n addig j�r�r�z�m.

-De ez nem fer! – ki�ltottam ut�na.

-Ilyen az �let... – mondta �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

-Yuuki, majd sz�lok, ha meg�rkezett az �j di�k. – sz�lalt meg Kurosu igazgat�.

-Rendben, addig �n is j�r�r�z�m. – mondtam �s m�r szaladtam is.

Vajon milyen lehet az �j tanul�? �s vajon fi� vagy l�ny? Mert ezt nem is k�rdeztem. Ezen gondolkodtam, amikor nekimentem valakinek. Egy barna haj�, v�r�ses szem� fi�nak mentem. Els� l�t�sra nagyon j�k�p�nek tal�ltam.

-Jaj... Ne haragudj. – k�rtem bocs�natot a fi�t�l.

-Nincs semmi baj. De ha m�r �gy egym�sba botlottunk, seg�thetn�l nekem. – mosolyodott r�m.

-�s miben?

-Kurosu igazgat� irod�j�t keresem. Elvezetn�l hozz�?

-Persze, gyere ut�nam. – mosolyodtam r� �n is.

Ahogy meg�rkezt�nk az Igazgat� �r irod�ja el�, kopogtattam az ajt�n, majd bel�pt�nk.

-Eln�z�st a zavar�s�rt, de ez a fi� �nt keresi.

-Gyertek beljebb. – invit�lt be minket az Igazgat� �r. – �, l�tom m�r megismert�tek egym�st. Yuuki, szeretn�m neked bemutatni az �j di�kunkat, Matsumoto Takeshi-t, Takeshi � itt Kurosu Yuuki a l�nyom. � az iskol�nk egyik prefektusa.

-�r�l�k, hogy megismerhetlek. – ny�jtottam a kezem.

-�n is Sz�l�ts nyugodtan Takeshi-nak. Sz�l�thatlak...

-Yuuki-nak. – mosolyodtam r�.

-Ha m�r �gy �sszeismerkedtetek, Yuuki megmutatja neked az iskol�t.

K�rbevezettem Takeshi-t az iskol�ban. Ez alatt megtudtam, hogy � egy nemesi lesz�rmazott� v�mp�r. Miut�n k�rbevezettem, elk�s�rtem a Hold Pavilonhoz, ahol m�r ott v�rt r�nk Ichijou �s Kaname. Ahogy elv�ltunk, mentem is, hogy m�g k�rben�zek, �s ut�na lefekszem egy kicsit aludni.

2. fejezet: Egy unalommentes nap

M�snap nem kellett suliba menni, mert h�tv�ge volt. �n az eg�sz d�lel�tt�met tanul�ssal t�lt�ttem, mert egy dolgozatra k�sz�ltem. Nagyon untam a fejem, de musz�j volt. Miel�tt v�geztem volna, kopogtak az ajt�n. Fel�lltam majd kinyitottam az ajt�t. Legnagyobb meglepet�semre Kaname �llt az ajt�ban, kez�ben egy fekete erny�vel.

-Szia! Miben seg�thetek? – k�rdeztem meglep�d�tten.

-Csak gondoltam, hogy megl�togatlak. El�g r�gen besz�lgett�nk.

H�t ez igaz. Szinte csak annyit besz�l�nk, hogy k�sz�n�nk egym�snak. �reztem, hogy ha nem n�zek el, akkor megint olyan leszek, mint egy f�tt r�k. Beh�vtam, m�gsem lenne illend� az ajt�ban besz�lgetn�nk. Elh�ztam a f�gg�nyt �s felkapcsoltam az �gyamn�l l�v� l�mp�t. Tulajdonk�ppen felolthattam volna a nagyobbik villanyt is, de tudtam, hogy elpirultam �s nem akartam, hogy l�ssa. Az �gyamra �lt�nk le. Direkt �gy �ltem le, hogy �n legyek h�ttal a l�mp�nak.

-Mir�l szeretn�l besz�lgetni? – k�rdeztem.

-Nem tudom... Mit gondolsz Takeshi-r�l?

-Nagyon szimpatikus fi�. �s te?

-Kedves, az t�ny. – mondta �s a szemembe n�zett.

Kezdtem megint �gy �rezni magam, mintha megbolonduln�k. Len�ztem �s elkezdtem j�tszadozni kisp�rn�mmal.

-Mi�rt menek�lsz el�lem? – tette fel a k�rd�st Kaname.

-�n nem... menek�l�k... – n�zegettem a kisp�rn�m.

-De igen. Ak�rh�nyszor r�d n�zek, zavarba j�ssz �s elm�sz, vagy elkezdesz babr�lni valamivel. – hirtelen megfogta a kezem. – Most sem n�zel a szemembe.

Most mit tegyek? Ki tudja, hogy mit tenn�k, ha azokba a var�zslatos szemekbe n�zn�k. Be kell, hogy valljam, m�r nem csak gyermekkori k�t�d�st �rzek ir�nta, hanem ann�l sokkal t�bbet. Finoman megfogta az �llam� s felemelte arcom, hogy szem�be n�zhessek.

-�gy m�r jobb. – mosolyodott el. – Szeretek a szemeidbe n�zni.

Egy nagyot dobbantott a sz�vem. K�zeledni kezdett fel�m �s miel�tt megcs�kolhatott volna, kopogtattak az ajt�n. Gyorsan fel�lltam �s kinyitottam az ajt�t. Takeshi �llt az ajt�ban.

-Szia Yuuki-chan! Rem�lem nem zavarok. – mondta, amikor megl�tta a h�tam m�g�tt �ll� Kaname-t.

-Takeshi... Nem, nem zavarsz.

-Yuuki, �n most megyek. Majd m�g besz�l�nk. – mondta Kaname kicsit csal�dott hanggal, majd elment.

-Biztos, hogy nem zavarok? – k�rdezte Takeshi ism�t.

-Mondtam m�r, hogy nem. – ’Most m�r mindegy’ tettem hozz� magamban. – Miben seg�thetek?

-Csak besz�lgetni j�ttem. – mondta Takeshi. – Szeretn�lek jobban megismerni t�ged.

-Gyere be. – h�vtam be a szob�mba. –Na �s mit szeretn�l tudni?

-Mindent.

Egy kicsit meglepett a kijelent�se. Nem �rtettem, hogy mi�rt �rdeklem �t ennyire, pedig nincs bennem semmi �rdekes. V�g�l is elmes�ltem di�h�jban az �letem, � meg �rdekl�dve hallgatott. Persze n�h�ny r�szt kihagytam, p�ld�ul, hogy Zero is egy v�mp�r...

-H�t... ennyit. Nem vagyok valami �rdekes szem�lyis�g. – mosolyodtam el zavartan.

-Szerintem igen. De most m�r mennem kell, k�l�nben sem akarlak zavarni. – mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra, amivel nagyon meglepetett. Nem �rtettem, hogy ezt mi�rt is kaptam. – Viszl�t Yuuki-chan.

Miut�n elment, m�g le�ltem �tn�zni, amit eddig felfogott az agyam. De meglep�dve vettem �szre, hogy eg�sz sok mindent...

Estefel� kimentem sz�tn�zni, hogy minden rendben van e. Szerencs�re senki sem k�borolt odakint, �gy nyugodt sz�vvel indultam visszafel� a szob�mba. Menet k�zben �sszefutottam Zero-val, aki egy cseppet sem n�zett ki valami f�nyesen.

-Zero, j�l vagy? – k�rdeztem agg�dva. Arc�n l�ttam, hogy nagyon hi�nyzik neki a v�r. – K�rsz...?

Nem v�laszolt, de tekintet�n l�ttam, hogy igen. Megfogtam a kez�t �s beh�ztam az igazgat�i f�rd�be. Le�lt az egyik sarokba, �n pedig el�, majd k�zeledni kezdtem fel�. Lassan behunytam szemeim �s v�rtam, hogy mi fog t�rt�nni. Fogai lassan karcolt�k nyakam, majd elkezdte sz�vni v�remet. Testem egyre jobban elgyeng�lt, de nem foglalkoztam vele, csak seg�teni akartam Zero-n. Miut�n abbahagyta, nekid�lt a falnak �s r�m n�zett. Arca sokkal nyugodtabb volt.

-N�ha m�r annyira belef�radtam. – sz�lalt meg. – �jszak�nk�nt elfog az a gondolat, hogy mi lesz, ha majd nem fogok tudni magamon uralkodni. Lehet, hogy megt�madlak, �s ett�l... f�lek.

-Nem hagyom, hogy �talakulj. – n�ztem r� komolyan. – Ha kell, az �sszes v�remet neked adom, de egyvalamit m�r meg�g�rt�l. Azt, hogy nem adod fel. Nem akarom, hogy itt hagyj!

Szorosan meg�leltem. Egy ideig nem tett semmit, v�g�l � is meg�lelt. Tudtam, hogy ezt csak az�rt teszi, hogy megnyugodjak.

Olyan �jf�l k�r�l �bredtem fel, mert rosszat �lmodtam. Hi�ba pr�b�ltam visszaaludni, nem ment, �gy felkeltem �s kimentem s�t�lni. Miut�n meguntam a s�t�lgat�st, le�ltem egy padra. Egy ideig csak �ld�g�ltem, mikor olyan �rz�sem t�madt, hogy valaki figyel. Hidegen hagyott a gondolat. Egyszer csak Kaname j�tt a Hold Pavilon fel�l.

-J� est�t Yuuki. Mi�rt nem alszok? – k�rdezte kedvesen.

-Rosszul aludtam, �gy kij�ttem leveg�zni. �s te mit csin�lsz erre fel�?

-Kurosu igazgat�hoz megyek n�h�ny dolgot elint�zni.

-Veled megyek. �gy is egy ir�nyba tartunk. – mosolyodtam r�.

Az �t alatt n�m�n s�t�ltunk. Azt vettem �szre, hogy egyenesen a szob�mig j�tt velem.

-�hm... Nem az Igazgat� �rhoz akart�l menni? – k�rdeztem.

-De, de el�bb m�g szeretn�k valamit megtenni.

Nem �rtettem, hogy mire akar kilyukadni. Lassan megfogta kezem, majd mag�hoz h�zott. Sz�vem minden egyes pillanatban hevesebben vert. Lassan k�zeledett hozz�m �s megcs�kolt. Nagyon meglep�dtem, de m�gis viszonoztam cs�kj�t. Megint elfogott az az �rz�s, hogy valaki figyel. Elv�ltam Kaname-t�l, �s k�rben�ztem. Kicsit m�rges is voltam, hogy csak emiatt szak�tottam f�lbe �letem egyik legjobb pillanat�t. �m hi�ba n�zel�dtem, nem l�ttam semmit.

-T�rt�nt valami? – k�rdezte Kaname meglep�dve.

-Lehet, hogy most �r�ltnek fogsz n�zni, de �gy �rzem, mintha figyeln�nek.

-�n nem �reztem. – mondta komolyan.

Remek! Most mutattam meg, hogy bolond vagyok. De nem tehetek r�la, hogy fur�n �rzem magam.

-Most mennem kell. – mondta �s adott egy b�cs�cs�kot. – J� �jt!

-Neked is. – b�cs�ztam el t�le szomor�an.

„Tot�lisan meg�r�ltem!” – mondogattam magamnak eg�sz �jszaka.

3. fejezet: A titokzatos elrabl�

M�snap reggel kicsit f�ztam. Sz�ltam is Yori-nak, hogy csukja be az ablakot, de hi�ba sz�longattam, nem v�laszolt. K�m�s fejjel �ltem fel az �gyamban. �m ahogy �lmos szemeim kiny�ltak, meglep�dtem. A szoba, melyben aludtam, nem a saj�tom volt. Ism�t megd�rg�ltem a szemem, de a helyzet v�ltozatlan volt. A hatalmas szob�ban volt egy nagy kandall�, egy szekr�ny, egy �r�asztal �s az �gy, melyen �ppen �ltem. Felkeltem �s odamentem az ajt�hoz, mely be volt z�rva. Hi�ba r�ngattam, nem tudtam kimenni. K�ts�gbeesetten mentem az ablakhoz, �s kin�ztem. El�g magasan lehettem, �gy nem mertem kiugrani. Nem tudtam, hogy mit tehetn�k. A szob�ban nem volt telefon, hogy sz�lhassak az Igazgat� �rnak. Zajokat hallottam meg a z�rb�l, �s bel�pett a szob�ba egy r�vid, sz�ke haj� �s z�ld szem� l�ny. Val�sz�n�leg � lehetet a bej�r�n� vagy ahhoz hasonl�.

-J� napot Kisasszony! – k�sz�nt nekem a l�ny. – �n Mila vagyok.

-Yuuki. – ny�jtottam a kezem.

-A Fiatal�r most h�zon k�v�l van, de azt �zeni, hogy �lt�zz�n �t �s reggelizzen meg. Amint tud, visszat�r. – mondta Mila, majd kil�pett a szob�b�l �s ism�t bez�rta az ajt�t.

-V�rj! Mi�rt z�rsz be? – d�r�mb�ltem az ajt�n, de nem v�laszolt.

K�nnyek kezdtek hullani a szememb�l, majd s�rva rogytam le az ajt� el�tt. Mi�rt hoztak vajon ide? Mire kellhetek annak a bizonyos Fiatal�rnak? V�g�l �sszeszedtem magam �s odamentem a szekr�nyhez. V�gign�ztem az �sszes ruh�t. Mindegyiknek nagy kiv�g�sa volt, �s k�r�lbel�l t�rdig �rhettek. Mivel nem tal�ltam olyat, amely takart is volna bel�lem valamit, felvettem egy fekete sz�n� ruh�t, aminek az ujja hossz� volt. Nem sokkal k�s�bb �jra kattant a z�r �s bel�pett Mila.

-Igaz�n j�l �ll a Kisasszonyon ez a ruha. – mondta a l�ny. – A reggeli k�szen van, k�rem k�vessen.

�szint�n sz�lva farkas �hes voltam, �gy v�gre t�rt�n valami j� dolog is ezen a helyen. Reggeli ut�n Mila k�rbevezetett a h�zban, amir�l kider�lt, hogy egy kisebb kast�ly. Rengeteg szob�ja volt, amik hasonl�an voltak berendezve, mint amibe �s is be vagyok z�rva. Az „idegenvezet�s” k�zben feltettem n�h�ny k�rd�st Mila-nak.

-Ki ennek a kast�lynak az ura? – k�rdeztem.

-Saito Ryou �rfi.

-�s hogy n�z ki? H�ny �ves? – bomb�ztam a k�rd�seimmel.

-�nnel egyid�s, tal�n 1 �vvel id�sebb �nn�l. Barna haj�, v�r�ses szem� �s igen kedves.

-�s mikor t�r vissza?

-Nem tudom. Tal�n m�r holnap itt lesz a Fiatal�r. – mondta Mila.

Azt hittem, hogy ott menten meghalok. Vajon mi�rt kellettem neki, ha am�gy sincs itt? Mi a j� eget fogok �n addig csin�lni? A kijut�som rem�nytelen, mert �lland�an be vagyok z�rva a szob�mba. De valahogy csak ki kell jutnom. Ezen gondolkodtam, amikor ism�t a szob�ban voltam. Legbel�l m�gis f�ltem. Mi�rt hoztak ide �s vajon Zero-�k �szre vett�k, hogy elt�ntem? Csak rem�lni tudtam, hogy igen. Mivel nem tudtam mit csin�lni, �gy d�nt�ttem, hogy alszok egyet?

***

Mire fel�bredtem m�r bes�t�tedett. J� sokat aludhattam. Hab�r el�g j� alv�k�m van... Felkeltem �s odamentem az ajt�hoz. Gondoltam, hogy nem lesz nyitva �s hi�ba bosszankodok rajta, de csal�dnom kellett. Persze j� �rtelemben, mert nyitva volt. Kil�ptem a szob�b�l �s elindultam k�r�ln�zni, h�tha valahol tal�lok egy telefont. A bej�rati ajt�n nem jutottam volna ki, mert azt is bez�rt�k. Sz�val, m�r csak egy rem�nyem maradt, hogy tudjak valakivel besz�lni, ha keresek egy telefont. �m nem j�rtam sikerrel, mert egyetlen szob�ban sem volt. Az agyam nem akart le�llni a gondolkoz�ssal. �ppen valami elfoglalts�got kerestem volna magamnak, amikor megjelent Mila.

-A Fiatal�r azt �zeni, hogy vacsor�ra visszat�r. Megk�rt, hogy hozzak �nnek egy ruh�t, hogy csinos legyen a vacsor�ra. – mondta Mila. – �gy gondoltam, hogy ez a ruha megfelel� lesz �nnek.

Egy v�r�ses ruh�t mutatott, amelynek hasonl�an a t�bbihez, nagy kiv�g�sa volt. R�n�z�sre a combom k�zep�ig �rhetett az alja. �tny�jtotta nem a ruh�t, majd kil�pett az ajt�n, de m�g visszasz�lt.

-Ha gondolja elvezethetem a k�nyvt�rba, ha unatkozik.

-Rendben, indulhatunk is. – mondtam egy mosollyal, legal�bb tudok valamit csin�lni �s nem csak a plafont b�mulom eg�sz nap. R�dobtam a ruh�t az �gyra, majd indultam Mila fel�.

-El�bb vegye �t a ruh�j�t, �s ut�na vacsor�ig ott lehet a k�nyvt�rban.

Felvettem a ruh�t, amely nem is n�zett ki olyan rosszul rajtam, majd Mila elvezetett a k�nyvt�rba. Hatalmas volt. Rengeteg k�nyv porosodott a polcokon, melyek csak arra v�rtak, hogy valaki leporolja �ket �s bel�j�k lapozzon. Miut�n Mila elment, odamentem az egyik polchoz �s levettem az egyik olyan k�nyvet, amely nem volt annyira poros. Nem volt rajta c�m. Belelapoztam. Val�sz�n�leg egy napl� lehetett, mert k�zzel volt bele�rva. Az utols� oldalra lapoztam �s olvasni kezdtem.

„Nem hagyom, hogy elvegye t�lem. M�g miel�tt jobban k�zel ker�ln�nk egym�shoz, elszak�tom �ket egym�st�l. Nem veheti el t�lem, mert � csak az eny�m!”...

Ekkor bel�pett Mila, �gy f�lbemaradtam az olvas�ssal.

-Kisasszony, a vacsora t�lalva van. A Fiatal�r m�r v�rja �nt.

-Megyek... – mondtam �s visszatettem a k�nyvet.

K�v�ncsi voltam, hogy vajon ki lehet az, aki ide hozott. A folyos�kon l�pkedve ezen gondolkodtam, majd meg�rkezt�nk az �tkez�be. A hossz� asztal m�sik v�g�n volt megter�tve 2 szem�ly r�sz�re. Az asztal v�g�n�l �lt egy fi�, gondolom � az a Saito Ryou.

-Yuuki-chan! �r�l�k, hogy l�tlak. – sz�lalt meg a fi�.

Arc�t nem l�ttam, mert eltakarta egy maszkkal. Ahogy le�ltem mell�, levette a maszkot �s felismertem arc�t. Aki ide hozott �s bez�rt ebbe a kast�lyba az nem volt m�s, mit Takeshi. Nem hittem a szememnek.

4. fejezet: F�lt�kenys�g

-Takeshi... – mondtam halkan.

-Val�j�ban Saito Ryou vagyok. Gondolom tudni akarsz mindent. – mondta �s kiss� elmosolyodott.

-Igen.

-Tudod, csak az�rt iratkoztam be a Cross Akad�mi�ra, hogy tal�lkozhassak veled. M�r r�g�ta figyeltelek t�ged �s, hogy �szinte legyek, szerelmes lettem bel�d. A kedves mosolyod, amely mindig az arcodon �l, teljesen elvar�zsolt. 2 �vig sz�ntelen�l figyeltelek, csod�ltalak, de t�bben akartam. Azt, hogy itt l�gy velem.

Meg sem b�rtam sz�lalni. Alig p�r napja ismertem meg Takeshi-t, m�rmint Ryou-t. Sz�val ez�rt �rdekl�d�tt annyira ir�ntam �s nem v�letlen�l volt mindig ott, amikor Kaname-val voltam. K�zelebb hajolt hozz�m, �s megsim�totta az arcom.

-De tudod, feld�h�t valami.

-Micsoda? – k�rdeztem.

-Hogy � elvett t�lem. De nem lehetsz az �v�, mert itt kellj, hogy l�gy velem.

-Kir�l besz�lsz? – nem �rtettem, hogy mit akar ezzel.

-H�t Kuran Kaname-r�l! Arr�l a tisztav�r� senkir�l! Elvett t�ged t�lem, de �n nem hagyom magam.

Annyira furcs�n besz�lt. Szavaib�l elt�nt a kedvess�g �s d�h k�lt�z�tt hely�be. Arcomat k�zel h�zta az �v�hez �s megcs�kolt, de nem viszonoztam. Kiss� megr�m�ltem t�le.

-Most m�r mind�r�kk� velem leszel. Egy�tt �lj�k le az �let�nket, kettesben. – komolyan a szemembe n�zett. – Szeretlek Yuuki-chan.

Majd ism�t meg akart cs�kolni, de elford�tottam tekintetem. Arca megkem�nyedett �s d�h�sen csapott az asztalra.

-Minden�rt megfizet! De ne agg�dj kedvesem, neked nem kell v�gig n�zned a hal�l�t!

-Mir�l besz�lsz?

-H�t arr�l, hogy meg�l�m �t, mert a sz�ved n�la van, pedig az hozz�m tartozik!

Szavait�l teljesen megr�m�ltem. Fel�lltam, majd kifel� h�tr�ltam. Mi�rt besz�l �gy? Valahogy ki kell innen jutnom...

-Szerelmem, mi a baj? – majd k�zeledni kezdett fel�m. – Mi�rt f�lsz t�lem?

-Te nem vagy norm�lis! M�gis mi a fen��rt hozt�l ide?

-Az�rt, hogy mind�r�kk� velem l�gy. – megfogta a karom �s visszah�zott a sz�kbe. Nem lehetsz az �v�!

Megszor�totta karom, ami nagyon f�jt. Szem�ben d�h�t l�ttam. Egyre jobban f�jt a karom, szememb�l k�nnyek kezdtek hullani a f�lelemt�l �s a f�jdalomt�l. Ez nem lehet m�s, mint egy rossz �lom!

-Ez... f�j... – mondtam �s k�nnyes szemekkel a szemeibe n�ztem. Arca megv�ltozott, m�r nem szor�totta a karom.

-Ne haragudj. – mondta b�nb�n� hangon �s a kezembe adott egy poharat, melyet gyanakv�an vettem el.

-Ez mi? – k�rdeztem.

-V�r�sbor. Ha megbocs�tasz, akkor idd meg.

Nem tudtam, hogy mit tegyek. V�g�l �gy d�nt�ttem, hogy jobb nem felbosszantani, �gy megittam. Ryou elmosolyodott.

-Vacsora ut�n szeretn�k adni neked valamit. – mondta �s megfogta a kezem. – K�rlek mosolyogj! Szeretem, amikor mosolyog gy�ny�r� arcod, szemeid.

Arcomra er�ltettem egy halv�ny mosolyt. Eg�sz id� alatt engem n�zett. Most m�g jobban f�ltem, mint eddig. Rettegtem a gondolatt�l, hogy meg�li Kaname-t miattam, Ha meghal, abba �n belehalok. Valamit ki kell tal�lnom, hogy megmenthessem �t. Miut�n befejezt�k a vacsor�t, Ryou megfogta a kezem �s egy szob�ba vezetett, melynek ajtaj�t most nyitotta ki. Nem eml�keztem, hogy voltunk itt Mila-val.

-Ez a kett�nk szob�ja. – mondta mosolyogva.

K�r�ln�ztem. Ez a szoba m�smilyen volt a t�bbihez k�pest. Itt 2 szekr�ny �llt egym�s mellett, �s az �gy is nagyobb volt. A kandall� felett volt egy nagy festm�ny. K�zelebb l�ptem hozz�. A k�p engem �br�zolt.

-Tetszik? – k�rdezte �s h�tulr�l �t�lelt. – �n k�sz�tettem m�g akkor, amikor nem volt�l itt velem �s gy�ny�rk�dni akartam benned.

R�miszt�. A k�pen az a ruha van rajtam, ami most. Ryou az �gy melletti asztalk�hoz l�pett �s kivett onnan egy kis dobozk�t, majd visszaj�tt mell�m. A dobozk�b�l kivett egy r�zsa med�los nyakl�ncot.

-Ez a nyakl�nc any�m� volt. Azt mondta, hogy annak a n�nek adjam oda, akit a legjobban szeretek. �s ez te vagy Yuuki. – a h�tam m�g� l�pett �s a nyakamba akasztotta a nyakl�ncot. – Nagyon j�l �llt.

Nem mondtam semmit. Folyton csak Kaname j�rt a fejemben. Vajon �l m�g? Rem�lem igen. Arcomon lefolyt egy k�nnycsepp, amit Ryou gyeng�den let�r�lt.

-Mi a baj?

-K�rlek, ne �ld meg! B�rmit megteszek, csak hagyd �t �letben! – k�ny�r�gtem neki s�r� arccal.

-Sz�val te is szereted �t? – elfordult �s az ablakhoz l�pett. – De legyen. Ha azt teszed, amit k�rek �s parancsolok neked, akkor �letben hagyom.

-Rendben...

-M�t�l fogva egy�tt alszunk. Kor�bban m�r eml�tettem, hogy ez a kett�nk szob�ja.

Lehajtottam fejem. K�nytelen voltam belet�r�dni, hogy mostant�l itt fogok �lni. Soha t�bb� nem l�tlak t�ged Kaname, mert nem akarom, hogy meghalj! Sz�vem nagyon f�jt, de bele kell, hogy t�r�djek.

-El kell int�znek n�h�ny pap�r munk�t, de azt�n visszat�rek hozz�d. – egy cs�kot nyomott ajkaimra, majd elhagyta a szob�t. Zokogva rogytam le a f�ldre. Teljesen elkeseredtem. Nem tudtam, hogy meddig fogom kib�rni ezt az eg�szet.

- K�rlek... – mondtam zokogva. – seg�ts Kaname!

5. fejezet: Megmenek�l�s

Undorodom magamt�l. M�r 1 hete vagyok itt. Ryou minden k�r�s�t teljes�tem egy sz� n�lk�l. Ak�rh�nyszor a t�k�rbe n�zek, h�nyingert kapok magamt�l. Alig eszek valamit, de az a kev�s is ritk�n marad meg bennem. Nem olyan r�gen Ryou �s �n... De nem tehetek m�s. A sorsom megpecs�tel�d�tt. Olyan emberrel, azaz v�mp�rral kell le�lnem az �letem, akit nem szeretek. Sz�ntelen�l Kaname-ra gondolok. B�rcsak v�gre v�ge lenne ennek az eg�sznek!

Az ablak el�tt �lltam, �s gondolkodtam. Kopogtak az ajt�n, �s bel�pett Mila.

-Kisasszony, a Fiatal�r az irod�j�ban v�rja �nt.

-Megyek...

Magamra vettem egy kardig�nt �s bementem az irod�ba. Ryou az �r�asztal�n�l dolgozgatott. Ak�rh�nyszor megl�tom, �gy �rzem, hogy minden boldogs�gom elv�sz. Gy�l�l�m �t! T�nkre tette az �letem. Sokszor azt k�v�nom b�r pusztulna el. De nem tehetek semmit...

-Szerelmem...

-Mi�rt akart�l l�tni? – k�rdeztem. Furcs�n kezdtem el �rezni magam.

-K�rlek, gyere k�zelebb. – ny�jtotta ki fel�m kez�t, majd odas�t�ltam hozz�. Fel�llt az �r�asztalt�l �s let�rdelt el�m. M�lyen a szemembe n�zett. – Szeretn�lek...

Sz�d�lni kezdtem. Az eg�sz szoba forgott velem, majd els�t�t�lt minden...

Az �gyban �bredtem fel. Mellettem �lt Ryou �s agg�d� tekintettel n�zett r�m. K�zel hajolt hozz�m, ajkait homlokomhoz nyomta.

-M�g mindig l�zas vagy...

-Mi t�rt�nt? – k�rdeztem.

-Magas l�zad volt �s el�jult�l az irod�mban. Biztos elkapt�l valamit...

-Lehet. – mondtam.

M�g l�zasan is tudtam, hogy sz�vb�l gy�l�l�m. „Fordulj fel!” – gondoltam magamban. Behunytam szeme, �s megpr�b�ltam aludni.

*�jra az Akad�mi�n voltam. S�t�ltam. Megl�ttam Zero-t �s odamentem hozz�.*

-Zero, k�rlek seg�ts! – mondtam, de nem vett �szre, csak elhaladt mellettem.

�n is tov�bb mentem. Egyenesen a Hold Pavilonhoz. Felmentem a l�pcs�n �s keresni kezdtem Kaname szob�j�t. Miut�n megtal�lta, bel�ptem. Az asztal�n�l �lt, �rogatott. Odal�ptem hozz�.

-Kaname, k�rlek... seg�ts rajtam! Takeshi elrabolt... K�rlek, seg�ts!

M�g l�ttam, ahogy r�m n�z...

Arra �bredtem, hogy Ryou simogatja az arcom.

-Yuuki... ezt meg kell innod. – kez�ben egy poh�r volt.

-Mi az? – k�rdeztem gyanakodva.

-Gy�gyszer. Ha megiszod, jobban leszel.

Lassan fel�ltem. A l�ttynek borzalmas �ze volt. Neheze, de lenyeltem, majd visszafek�dtem.

***

Eltelt n�h�ny nap. M�r eg�szen kezdtem helyre j�nni, k�sz�nhet�en annak a furcsa gy�gyszernek. Be kell, hogy ismerjem, Ryou t�nyleg szeret �s vigy�z r�m. Am�g beteg voltam nem mozdult el az �gy mell�l �s �polgatott. Lelkem m�ly�n sajn�ltam. Nem �rtettem, hogy mi�rt t�r�dik velem, pedig nem viszonzom �rz�seit. Az Akad�mi�n m�g bar�tk�nt tekintettem r�, de m�r nem �rzem ezt. M�r nem �rzem azt, hogy bar�tk�nt tudn�k r� tekinteni. S�t, sehogy sem tudok.

�pp reggeli ut�n mentem vissza a szob�ba, amikor Ryou h�tulr�l �t�lelt.

-Szerelmem... Gy�ny�r� vagy, mint mindig. – mondta �s belecs�kolt a nyakamba.

-K�rlek... engedj el... – mondtam �s pr�b�ltam menek�lni karjai k�z�l.

-Nem megy. Teljesen elveszed az eszem. – a falhoz szor�tott, �s cs�kolgatni kezdett.

Pr�b�ltam eltolni, de nem ment. Egyre er�szakosabb lett, amit�l kezdtem megr�m�lni. Egy nagy zajt hallottam a f�ldszintr�l.

-Mi volt ez? – k�rdeztem.

-Nem tudom. Lehet, hogy Mila elejtett valamit. Ne foglalkozz vele. – mondta. – Menj�nk be a szob�nkba...

H�zott mag�val. Nem tudtam kih�zni a karom kezeib�l, mert er�sen tartott. Egyenesen az �gyhoz h�zott �s r�l�k�tt, majd f�l�m t�rdelt. Elkezdte levenni r�lam a kardig�nt.

-Hagyd abba... – k�ny�r�gtem neki. – Nem akarom!

Nem figyelt r�m! Miut�n levette a kardig�nom, megcs�kolt, k�zben a t�bbi ruh�mat pr�b�lta levenni.

-Hagyd abba... – mondtam s�r� arccal. – Kaname!

-Kiab�ltam, erre � felpofozott.

-Ne merj neki kiab�lni! – mondta d�h�s arccal.

Teljesen megr�m�ltem, de � ott folytatta, ahol abba hagyta. Hirtelen kiny�lt az ajt�. Megl�ttam Kaname-t. Ryou d�bbenten n�zett az ajt� fel� �s lem�szott r�lam.

-Te hogy ker�lsz ide? – k�rdezte meglep�dve Ryou.

Kaname d�bbent arccal n�zett r�m. Felkeltem az �gyr�l �s odarohantam hozz�, majd a nyak�ba ugrottam.

-Minden rendben? – k�rdezte �s megsim�totta a fejem. Zokogni kezdtem �s meg szorosabban �leltem �t. De � eltolt mag�t�l �s d�h�s szemekkel n�zett Ryou-ra.

-Mit tett�l vele? – k�rdezte Kaname.

-Semmi k�z�d hozz�, mert nem hozz�d tartozik, hanem hozz�m! – mondta Ryou.

Nekit�madt Kaname-nak, aki elt�rt az �tj�b�l. Haj�n�l fogta meg �s visszar�ntotta Ryou-t.

-Te d�g! – mondta Kaname, h�trar�ntotta Ryou fej�t, ami egy nagy reccsen�ssel elt�rt. P�r m�sodperc m�lva Ryou-b�l m�r csak egy kupac hamu maradt.

Kaname szem�b�l elt�nt a d�h �s kedvesen n�zett r�m. Annyira boldog voltam, hogy �jra l�thatom. Szememb�l �r�mk�nnyek kezdtek hullani �s nyak�ba ugrottam. Szorosan �lelt�k egym�st.

-Menj�nk vissza! – mondta Kaname.

M�snap boldogan �bredtem fel. Olyan j� volt a saj�t �gyamban aludni. Hab�r eg�sz �jjel gy�t�rt a rossz �lom. Folyton az elm�lt 1 h�tr�l �lmodtam. Borzalmas volt. El�g volt �t�lni, de m�g most arr�l is �lmodtam! Miut�n fel�lt�ztem m�r j�tt is Kaname. Nagyon �r�ltem, hogy velem volt. A karjaiban �ld�g�ltem, amikor k�rdezgetni kezdett.

-Ugye nem b�ntott t�ged? – k�rdezte agg�dva.

-Csak egyszer �t�tt meg, mert neked kiab�ltam.

-�s mi�rt rabolt el?

-Szerelmes volt bel�m, �s azt akarta, hogy mind�r�kk� vele legyek. T�ged viszont meg akart �lni.

-Mi�rt?

-Mert f�lt�keny volt. Eml�kszel, amikor azt mondtam, hogy valaki figyel? – � csak b�lintott. – Takeshi, azaz Ryou volt. L�tott minket �s ez�rt akart meg�lni t�ged. Azt mondta, hogy elloptad a sz�vem, pedig ez az �v�.

-H�t... v�g�l is igaza volt. A sz�ved elloptam. – mondta �s belecs�kolt a nyakamba.

-Ugye mindig velem leszel? – k�rdeztem.

-Mind�r�kk� veled leszek. – mosolyodott el �s megcs�kolt.

Annyira boldog voltam, hogy a rossz �lom v�g�l �talakult a boldog val�s�gg�.

The End