NEH�Z N�LK�LED
St�tusz: K�sz | Hossz: 5 fejezet

1. fejezet: Fellobban� �rz�sek
Nem szeretem a t�li sz�netet. Olyankor mindig olyan kihalt az Akad�mia. Kar�csonykor minden Nappalis di�k hazamegy �s otthon �nnepelnek. Nekem v�g�l is az Akad�mia az otthonom. Itt van Kurosu igazgat� �s Zero. �k az �n csal�dom. Sokszor gondolok az igazi csal�domra. Vajon �lnek e m�g? Az is lehet, hogy v�mp�r vagy v�mp�rok �ldozatai lettek. Azon is elgondolkozok, hogy ilyenkor hogyan �rezheti mag�t Zero? Hisz neki a csal�dj�t lem�sz�rolta Hiou Shizuka.

Unatkozom. Nincs itt Yori, hogy besz�lgessen velem. Biztos nagyon j�l �rzi mag�t. A sz�net alatt �ltal�ban olvasok, a plafont n�zem, vagy Zero-val vagyok. Igaz, hogy mostan�ban sokkal cs�ndesebb, de meg is �rtem �t. Fel�lltam az �gyamr�l, melyen eddig gondolkodtam �s odas�t�ltam az ablakhoz. Odakint minden csupa h�. Eszembe jutott a 10 �vvel ezel�tti nap, amikor Kaname megmentett. Akkor is ugyan ilyen sok h� volt. Vajon mit csin�lhat most Kaname? Biztosan pap�rokat int�z. Kopogtak az ajt�n. Odamentem �s kinyitottam. Meglep�semre Kaname volt.

-Szia! Mi sz�l, m�rmint h� hozott? – k�rdeztem, mire elmosolyodott.

-Gondoltam megn�zem, hogy vagy.

-Bej�ssz? – k�rdeztem, mire csak b�lintott.

Kaname le�lt Yori �gy�ra, �n meg a saj�tomra.

-Hogy telik a sz�net? – k�rdezte.

-Unalmasan. �ltal�ban olvasok, vagy az ablak el�tt �llok �s gy�ny�rk�d�m a t�jban. Tudom el�g h�lye elfoglalts�g. – mosolyodtam el zavartan. – �s te mit csin�lsz?

-Dolgozgatom. Van n�h�ny pap�r munk�m m�g, de am�gy �s is ugyan azt, amit te.

Egy darabig n�m�n �lt�nk, de v�g�l megsz�laltam.

-R�gen besz�lgett�nk.

-H�t igen.

-Milyen cs�nd van reggelenk�nt, hogy nincs itt az a sok hisztis liba.

-Igen. Legal�bb nem kell kord�ban tartani �ket. – mosolyodott el.

�n is elmosolyodtam. Kezdtem zavarba j�nn9 tekintet�t�l. Fel�lltam �s oda akartam volna menni az ablakhoz (hab�r nem tudom mi�rt), de a papucsomban megbotlottam. El�g szerencs�tlen�l estem, pont Kaname-ra. Szeg�nyk�m nagyon meglep�d�tt.

-Saj... sajn�lom – mondtam �s teljesen elpirultam.

-Nincs semmi baj. – mosolyodott el ism�t.

Kedves mosolya k�l�nleges er�vel b�r, amely teljesen elvar�zsol. Eszembe jutott, hogy m�g mindig Kaname-n vagyok. Le akartam m�szni r�la, de � visszah�zott. Ha azt hittem, hogy az es�s k�zben pirultam el a legjobban, akkor t�vedtem, mert most m�g jobban pirultam. Olyan voltam, mint egy teljesen meg�rt paradicsom. Egyre k�zelebb �rt arcunk a m�sik�hoz, amikor kopog�s n�lk�l berontott Zero. El�g furcs�n n�zhett�nk ki, mert � is furcs�n n�zett r�nk. Gyorsan lem�sztam Kaname-r�l �s felpattantam.

-Ti meg mit...? – k�rdezte Zero.

-Semmit. V�letlen�l felbotlottam a papucsomban �s...r�estem Kaname-ra. – hadartam el. Nem voltam biztos benne, hogy meg�rtette, de t�vedtem.

-�rtem.

-Yuuki... �n mos megyek. Majd m�g besz�l�nk. – mondta mosolyogva Kaname �s elment.

-Mi�rt j�tt�l? – k�rdeztem Zero-t�l.

-Csak �gy, de �gy l�tom, hogy most m�g Kuran hat�sa alatt vagy... – kezdte a g�nyol�d�st.

-Te bunk�! – v�gtam oldalba.

-Ez f�jt! – mondta Zero. – M�g visszakapod egyszer.

Elmosolyodtam �s besz�lgetni kezdtem Zero-val.

2. fejezet: Egyed�l a v�rosban

2 nap m�lva kar�csony, �s gondoltam, hogy veszek valamit Kurosu igazgat�nak �s Zero-nak. Mire v�geztem a n�zel�d�ssel �s a v�s�rl�ssal, m�r bes�t�tedett. Egy s�t�t utc�ban s�t�ltam vissza az Akad�mi�ra kezemben egy zacsk�val, amiben az aj�nd�kok voltak. N�ha-n�ha eszembe jutott Kaname is �s v�g�l neki is vettem aj�nd�kot. Halk hangokat hallottam magam m�g�tt. „Nyugi Yuuki, ez nem egy v�mp�r, csak valami k�bor �llat!” – mondogattam magamnak. �jra-�jra meghallottam, v�g�l h�tran�ztem. Egy s�t�t �rnyat l�ttam meg magam el�tt.

-Mi az kisl�ny? Elt�vedt�l? – k�rdezte vigyorg� hangon.

Nem sz�ltam semmit, csak lassan h�tr�lni kezdtem, de az �rny is l�pett el�re p�rat, �gy egy utcai l�mpa megvil�g�totta arc�t. Egy fiatal f�rfi volt az. El�sz�r kedvesen n�zett r�m, majd v�rszomjas fenevadk�nt, akinek m�r csak v�r kell.

-Megk�stolhatom a v�red? Biztos finom, de nem �rt letesztelni...

Nem hagyhatom el magam. Felb�torodva n�ztem r� a v�mp�rra, majd el�r�ntottam botom, melyet biztons�g kedv��rt magammal hoztam.

-Arr�l ne is �lmodj! – mondtam �s el�tartottam botom.

-Mi az? Csak nem harcolni akarsz? – k�rdezte a v�mp�r, majd felnevetett. – Akkor l�ssuk, mit tudsz!

El�sz�r a v�mp�r t�madt. Ki akarta �tni a kezemb�l a botot, de kit�rtem el�le �s beler�gtam. A v�mp�r hossz� k�rmeivel megv�gta a l�bam. Sebemb�l elkezdett folyni a v�r, melynek illat�t�l a v�mp�r m�g v�rszomjasabb lett. Hirtelen elkapta a nyakam, majd a falhoz csapott. „Nem adhatom fel!” – mondtam magamnak �s nehezen, de fel�lltam. Megl�ttam egy vasrudat a f�ld�n �s felvettem. Fejbe v�gtam vele a v�mp�rt, aki talpon maradt. K�rmeivel megv�gta az arcom, majd a hasam. A f�jdalomt�l a f�ldre rogytam. A v�mp�r felnevetett.

-Mi van kisl�ny? Csak ennyit tudsz? – diadalmasan nevetett a f�rfi.

Hirtelen fel�lltam, majd a r�ddal �llba v�gtam �s elter�lt a f�ld�n. Annyira d�h�s voltam, hogy a vasrudat a v�mp�r fej�be �ll�tottam. Abban a pillanatban a v�mp�r hamuv� lett, a vasr�d a f�ld�n k�t�tt ki. Ekkor d�bben r�, hogy mit is tettem. S�r�l�seimb�l folyt a v�r. Felkaptam a zacsk�t �s s�nt�tva pr�b�ltam meg visszamenni az Akad�mi�ra. Mire az Akad�mia kapuj�hoz �rtem, teljesen kimer�ltem. Megl�ttam valakit.

-H�! K�rlek seg�ts... – csak ennyit tudtam mondani, majd el�jultam.

Lassan nyitottam ki a szemem. �reztem, hogy egy puha �gyban fekszem. A kellemes illat, ami a szob�ban volt, nagyon ismer�s volt. K�r�ln�ztem. M�g mindig s�t�t volt, gondoltam, hogy nemr�g �julhattam el. Egy fi�t l�ttam egy karossz�kben �lve aludni. Fel�ltem az �gyban, de egy �les f�jdalmat �reztem a hasamn�l �s odakaptam. A fi� fel�bredt a mocorg�somra.

-Yuuki... V�gre fel�bredt�l. – mondta kedvesen a fi�.

-Kaname. – ismertem fel a hangot. – Hogy ker�ltem ide?

-S�r�l�seid miatt el�jult�l a kapuban. Rengeteg v�rt veszthett�k. Megl�ttalak �s idehoztalak.

-K�sz�n�m. De most megyek. – mondtam �s fel akartam �llni, de ism�t f�jni kezdett a sebem. Kaname odal�pett hozz�m �s gyeng�den visszafektetett.

-Pihenj m�g egy kicsit. De mond csak, mit�l s�r�lt�l meg?

-H�t... n�h�ny aj�nd�k�rt mentem el a v�rosba, de amikor visszafel� tartottam egy v�mp�r megt�madott, �n pedig megk�zd�ttem vele.

-�rtem. Rem�lem most m�r jobban vagy.

-Igen. K�sz�n�m, amit �rtem tett�l. – h�l�lkodtam.

-Igaz�n nincs mit. Legal�bb egy kicsit t�bbet lehettem veled. – mondta Kaname, majd k�zel hajolt hozz�m. �reztem kellemes illat�t. Egyre k�zelebb hajolt, majd finoman megcs�kolt. – Pihenj m�g nyugodtan.

-Kaname, nem akarok zavarni. Jobb lesz, ha �n most... – egy cs�kkal fojtotta bel�m a sz�t.

-Maradj m�g 1 napot, �s ha jobban vagy, akkor nyugodtan elmehetsz.

-Nem zavarok? – k�rdeztem kiss� pirulva.

-Persze, hogy nem. – mosolyodott el �s le�lt az �gy sz�l�re. – Aludj egy kicsit.

R�mosolyodtam Kaname-ra, behunytam szemem �s nem sokkal k�s�bb el is aludtam.

Hirtelen �bredtem fel, �s fel�ltem. �jra �lmodtam a v�mp�rral val� harcot. K�r�ln�ztem, hogy Kaname merre lehet. Az ablakban �llt �s kifel� n�zett. Felkeltem �s odas�t�ltam hozz�.

-Most m�r igaz�n mennem kell. M�g egyszer k�sz�n�k mindent. – mondtam �s egy puszit nyomtam arc�ra, majd az ajt�hoz indultam.

-Yuuki...

-Igen? – k�rdeztem �s megfordultam. Kaname el�m s�t�lt �s megcs�kolt.

-Szeretlek.

Meg sem b�rtam sz�lalni, csak elmosolyodtam �s visszamentem a szob�mba.

3. fejezet: Mag�ny

M�snap kicsit unatkoztam. Zero-val nem tudtam lenni, mert Kurosu igazgat� elk�ldte �t v�mp�rvad�szni. Agg�dtam �rte �s rem�ltem, hogy semmi baja sincs. Az �gyamon hasaltam . „Szeretlek.”. Jaj, ha erre gondolok, azonnal elpirulok! Tegnap mondta ezt el�sz�r Kaname. Sohasem gondoltam, hogy egyszer ezt fogja nekem mondani. V�rjunk csak egy percet! �n nem is mondtam meg neki, hogy szeretem. Mert szeretem! R�g�ta. Igaz sok�ig azt hittem, hogy gyermeki ragaszkod�s, de nem. Meg kell mondanom neki! Felkeltem, felvettem a kab�tom �s elindultam Kaname-hoz. Sz�vem minden m�terrel jobban dobogott. Miut�n bel�ptem a Hold Pavilonba, felmentem Kaname szob�j�ba. Kopogtam, majd bel�ptem, de nem tal�ltam ott senkit.

-Kaname? – k�rdeztem.

Egy hangot sem hallottam �s sehol nem l�ttam. Biztos dolga van �s az�rt nincs itt. K�s�bb visszaj�v�k, gondoltam magamban �s kimentem. Ahogy kil�ptem, elkezdett esni a h�. Visszabattyogtam a szob�mba. Le�ltem az �r�asztalhoz �s olvasni kezdtem. Ezt csin�ltam eg�sz nap, mikor kopogtak. Rem�ltem, hogy Kaname az, de nem � volt, hanem az Igazgat� �r.

-Miben seg�thetek? – k�rdeztem �s bej�tt.

-Szeretn�m kik�rni a v�lem�nyed.

-Igen, �s miben? – lep�dtem meg.

-Arra gondoltam, hogy id�n k�t b�lt tartan�nk. A hagyom�nyos Cross Akad�miai b�lt �vv�ge el�tt, �s egy Ut� Kar�csonyi b�lt, miut�n visszat�rnek a di�kok a sz�netb�l. Mi a v�lem�nyed?

-Igaz�n j� �tlet. Szerintem mindenki �r�lni fog. – mosolyodtam r�.

-K�sz�n�m, csak ennyit szerettem volna.

-Nincs mit. Viszl�t! – k�sz�ntem el nevel�ap�mt�l.

Nem sokkal k�s�bb fel�lltam �s megint megn�ztem, hogy Kaname a szob�j�ban van e. Kiv�telesen szerencs�m volt.

-Szia! – l�ptem be mosolyogva.

-Szia! – k�sz�nt Kaname is, aki fel sem n�zett a pap�rjai k�z�l.

-Mit csin�lsz? – l�ptem k�zelebb hozz�.

-Dolgozom.

-�rtem. Akkor �n nem is zavarok. – mondtam csal�dottan.

-Nem zavarsz. – mondta, de m�g mindig nem n�zett r�m. – Mi�rt j�tt�l?

-Nem fontos. Hagylak dolgozni. – egy puszit nyomtam az arc�ra �s kil�ptem a szob�b�l.

K�vetkez� nap volt Kar�csony. Becsomagoltam az aj�nd�kokat. Rem�ltem, hogy �r�lnek majd Zero-�k az aj�nd�koknak. Ma Kurosu igazgat� nem dolgozott, hanem a konyh�ban s�rg�l�d�tt-forgol�dott. Mosolyogva n�ztem, ahogy boldogan teszi dolg�t. �gy gondoltam, hogy elviszem Kaname-nak az aj�nd�k�t, ut�na seg�tek Kurosu igazgat�nak. Ahogy bel�ptem a szob�ba, meglep�dtem. Kaname v�ltozatlanul dolgozott. Kicsit szomor� lettem, hogy m�r k�t napja vallotta be, hogy mit �rez, de nem foglalkozik velem.

-M�g mindig dolgozol? – k�rdeztem.

-Igen... – mondta ki hidegen.

Egy darabig csak ott �lltam az asztal el�tt �s n�ztem �t. Kaname viszont sz�ntelen�l csak �rt. �tfutott az agyamon, hogy amit akkor mondott, azt csak �n k�pzeltem be. Kezdtem mag�nyosnak �rezni magam.

-�hm... akkor �n megyek. Ezt neked hoztam. – mondtam �s letettem az aj�nd�kot az asztalra. V�rtam, hogy feln�z, de nem tette. Szemem kezdett megtelni k�nnyekkel, megfordultam �s az ajt�hoz mentem. – Szia!

-Szia! – k�sz�nt el.

M�g kicsit n�ztem. �reztem, hogy egy k�nnycsepp v�gig gurul arcomon. Becsuktam magam m�g�tt az ajt�t �s visszamentem seg�teni az Igazgat� �rnak.

4. fejezet: Veszeked�s

Nem jelentek neki semmit sem. Ez j�rt a fejemben, am�g visszat�rtem. Levettem kab�tom �s be�lltam seg�teni. N�m�n �lltam �s gondolkodtam, mik�zben kezem folyamatosan j�rt. Mi lehet a baj velem? M�rt n�z gyereknek? Gondolom azt gondolja r�lam, hogy m�g nem n�ttem fel hozz�.

-Yuuki... – hallottam meg Kurosu igazgat� hangj�t.

-Igen?

-Minden rendben? – k�rdezte. – Olyan csendes vagy.

-Persze minden rendben. Csak egy kicsit �lmos vagyok...

Szememb�l megint lefolyt egy k�nnycsepp.

-Akkor mi�rt s�rsz?

-Csak... valamit beled�rg�ltem a szemembe. – mosolyodtam el �s megd�rg�ltem szemem.

***

Eltelt n�h�ny nap. A di�kok is visszat�rtek az Akad�mi�ra �s boldogan mes�lt�k el egym�snak a sz�neti �lm�nyeket. Kar�csony napja �ta nem j�rtam Kaname-n�l, �s � sem keresett engem. Nagyon hi�nyzott. T�bbsz�r gondoltam arra, hogy elmegyek hozz�, miut�n v�ge van az �r�inak, de eddig nem tettem meg. M�ig. J�r�r�z�s ut�n mentem el hozz�. Most kiv�telesen olvasott.

-Szia! – k�sz�ntem.

-Szia! – k�sz�nt � is, de nem n�zett r�m. – Miben seg�thetek?

-Gondoltam, hogy megn�zlek. Mostan�ban nem l�ttalak.

-Sok a munk�m. – tov�bbra sem n�zett r�m.

Megl�ttam az asztalon a kibontatlan aj�nd�kom. Szomor�an vettem tudom�sul, hogy megfeledkezett r�la. �s r�lam. Megint s�rni kezdtem, de most legal�bb r�m n�zett.

-Mi a baj?

-Semmi. – szipogtam.

-Akkor nem s�rn�l. – mondtam �s k�zelebb l�pett hozz�m, de nem tett m�st. – Sz�val, mi a baj?

-Csak az, hogy nem t�r�dsz velem! – mondtam kiss� idegesen.

-Ez nem igaz!

-De igen. – most m�r t�nyleg ideges voltam. – H�nyszor j�ttem hozz�d, de te nem figyelt�l r�m!

-Mert sok a munk�m! – m�r � is ideges volt.

-A munk�d fontosabb, mint �n!

-Nem. Fontos vagy nekem!

Odal�ptem az asztalhoz �s elvettem az aj�nd�k�t.

-Ezt neked hoztam. Kar�csonyra. De m�g ki sem bontottad, pedig m�r j� p�r napja itt van!

Meglep�dve n�zett r�m. Visszatettem a dobozk�t. Szememb�l �jabb �s �jabb k�nnyek folytak.

-Ne haragudj, de el voltam foglalva. Nagyon sok pap�r munk�m volt.

-Nem jelentek neked semmit. Csak �lomba ringattam magam... – mondtam s�rva �s kirohantam.

Magam m�g�tt becsaptam az ajt�t. Nem t�r�dtem senkivel, csak el akartam menni innen. Mi�rt mondta, hogy szeret, ha nem?! Nagyon mag�nyosnak �reztem magam. Egyenesen a szob�mig mentem. Yori az �gy�n �lt �s olvasott. Miut�n kis�rt szemekkel megl�tott, letette a k�nyv�t.

-Mi a baj? – k�rdezte.

-Semmi...

-T�rt�nt valami k�zted �s Kaname k�zt. – nem sz�ltam. – Sz�val igen. �sszevesztetek?

-Igen. – szipogtam.

-Mi�rt? – k�rdezte, mire lemondtam mindent. – De h�t � szeret t�ged.

-Honnan veszed?

-L�tom rajta. �s rajtad is. Hidd el nekem. – mosolygott.

Nem mondtam semmit. Lehet, hogy igaza van, de nem tudom, hogy mit tegyek. nem akartam, hogy �sszevessz�nk. M�g soha nem veszekedt�nk. De v�g�l ez is elj�tt...

5. fejezet: Az Ut� Kar�csonyi b�l

A h�tv�g�n tartottuk az Ut� Kar�csonyi b�lt. Amikor az Igazgat� �r kihirdette, a Nappalis l�nyok nagyon boldogak lettek, hogy id�n k�t alkalommal t�ncolhatnak im�dottjukkal. �n valahogy most nem repestem ett�l a b�lt�l. Nappalis �s Estis di�kok egy�tt lesznek egy teremben. �s ott lesz Kaname is. M�r nem haragudtam r�. Bocs�natot szerettem volna t�le k�rni, de nem tudom, hogy � haragszik e r�m.

A b�l napj�n minden Nappalis l�ny az est�r�l �radozott. Komolyan, volt olyan pillanatom, amikor szerettem volna elord�tani, hogy: „V�lthatn�nk t�m�t?!”. De v�g�l is nem tettem meg. Estefel� �n is fel�lt�ztem. Egy olyan ruh�t vettem magamnak, amelyb�l valamennyire kil�tszott a v�llam, �s a ruha alja majdnem le�rt a f�ldig. Maga a ruha vajsz�n� volt. Hajamat felt�ztem. Miut�n elk�sz�ltem megjelent Zero, aki el�gg� furcs�n n�zett r�m.

-Mi az? – k�rdeztem meglepetten.

-Eg�sz csinos vagy... – mondta Zero.

-K�sz�n�m. – mosolyodtam el. – Te merre leszel?

-Az Igazgat� �r mint mindig r�m b�zta a „kidob� fi�” szerepet...

-�n odabent n�zel�d�k majd.

-Rendben... – mondta unottan Zero.

A teremben rengetegen voltak. Szinte mindenki t�ncolt. Zero meg�llt az ajt�ban, �n pedig bementem. A Nappalis l�nyok arca csak �gy sug�rzott. Mint valami pi�c�k, �gy tapadtak az Estis fi�kra, akik k�nytelenek voltak elviselni �ket. Elmosolyodtam, amikor megl�ttam Ichijou k�r�l p�r l�nyt, akik mind vele akartak t�ncolni. Szeg�nyk�m nem tudott sehov� sem elmenek�lni... Az erk�lyajt�hoz s�t�ltam. Odakint sz�ntelen�l esett a h�, beter�tve az erk�lyt. M�r egy ideje ott �lldog�ltam, amikor odaj�tt hozz�m Yori.

-Valaki szeretne veled besz�lni a szob�nkban. – mondta Yori.

-Kicsoda?

-Nem tudom, nem ismerem. – mondta �s otthagyott.

K�v�ncsian mentem fel a szob�mba. Amikor bel�ptem, odabent s�t�t volt. Bel�ptem �s felkapcsoltam a l�mp�t. Megl�ttam Kaname-t, aki az ablak mellett �llt.

-�r�l�k, hogy elj�tt�l. – mondta kiss� mosolyogva.

-�sszebesz�lt�l Yori-val? – k�rdeztem.

-N�h�ny napja �sszefutottunk. Elmondta, hogy nagyon szomor� vagy. Megk�rtem, hogy seg�tsen nekem. Tulajdonk�ppen ez az � �tlete volt, hogy itt tal�lkozzunk.

Nem mondtam semmit, csak megfordultam �s m�r ki akartam l�pni az ajt�n, de � nem engedte. Kez�t r�tette az ajt�ra.

-K�rlek ne menj el. – n�zett r�m kedvesen. – Besz�lj�k meg...

Belen�ztem b�bor szemeibe. Sz�vem hevesen dobogott.

-Ne haragudj, hogy nem figyeltem r�d. Tudom, hogy nem volt sz�p, hogy m�g r�d sem n�ztem.

-Te ne haragudj, hogy kiab�ltam veled, csak nagyon mag�nyosnak �reztem magam. – mondtam �s elfordultam t�le, mert �reztem, hogy s�rni kezdek. Kaname h�tulr�l �t�lelt.

-Megbocs�tasz? – suttogta a f�lembe. �n csak b�lintottam. – Szeretlek...

-�n is! – fordultam meg �s szorosan �t�leltem. Egy darabig �gy �lltunk, majd megsz�lalt.

-T�ncolunk? – k�rdezte kedvesen.

-Igen...

Megfogta a kezem �s egyenesen a terembe h�zott, majd elkezdt�nk t�ncolni. Sok�ig n�zt�k egym�st, majd k�zel hajolt hozz�m �s megcs�kolt. Eg�szen a b�l v�g�ig t�ncoltunk. Nagyon boldog voltam, hogy a veszeked�s�nk csup�n egy f�lre�rt�s volt.